A kendós körökben is ismert Villányi G. András japán vaka és haiku műfordító, költő december 9-én mutatja be legújabb könyvét, a Tükröződéseket.

A mű a 12. századi neves japán költő, Szaigjó szerzetes vakáit (ötsoros klasszikus japán vers) tartalmazza Villányi G. András átültetésében. A fordításokon kívül a költő személyébe „bújva” olyan szövegeket (verset és prózát) toldott e versekhez, amelyek esetenként tovább gördítik a szaigjói gondolatot, vagy segítenek annak értelmezésében. Így tükrözi egy huszonegyedik századi magyar alkotó a kora középkori buddhista szerzetes érzés- és gondolatvilágát, ami egyedülálló lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy közelebb kerüljön a japán kultúra egyik meghatározó alakjához.

"Pókfonálon fénylő
harmatcseppek gyöngysora.
Így fonja láncát,
hogy illanó világát
díszítse mind, aki él."

A Tükröződések című könyv bemutatójára december 9-én Budapesten, a Nyugati téren található Alexandra Könyvesházban kerül sor.

Szaigjó szerzetes (1118–1190) a visszavonult császár testőrtisztjeként alig huszonhárom évesen a fényűző élet és pazar világi pályafutás lehetőségeit adta fel azért, hogy hosszú élete hátralévő évtizedeit vándorszerzetesi megpróbáltatások közt töltse. Neve nyugati utazást jelent, mely Amida Buddhára és a nyugati paradicsomra utal.

Villányi G. András 1984-ben végzett az ELTE angol szakán, majd hosszas előtanulmányok es több pályázat után kijutott Japánba, hogy Basót es a haikut tanulmányozza, ám mindinkább magával ragadta a nagy előd, a 12. századi Szaigjó szerzetes költészete, s végül róla írta MA-téziset a Kóbe Egyetemen (A vallás kérdése Szaigjó vakájaban). Összesen öt és fel évet töltött Japánban, egy évet a Taisó buddhista egyetemen Tokióban (ahol tanára, Jamada Sodzen – Szaigjóhoz hasonlóan – Singon szerzetes volt). 1998-ban Oxfordban kutathatta egy éven át a szerzetes költészetét. Csaknem negyvenéves koráig volt „professzionális” diák.